Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nyelvtanulás pszichológiája

Mit mond a szakember?



Pléh Csaba pszicholingviszta a Tandemnek adott interjújában a nyelv "elsajátítása" és "tanulása" közötti különbséget hangsúlyozta. Úgy 8-10 éves korig az újabb nyelveket is ugyanúgy sajátítjuk el, mint az anyanyelvünket. Ezt követően azonban a tanulás veszi át az elsajátítás helyét. A tanulással szemben az elsajátítást az jellemzi, hogy ennek során még nem félünk a hibáktól. Az elsajátításban nem működik az önellenőrzési, önfigyelési folyamat, amelynek következtében később, ha nem tudtuk előre megtervezni mondandónkat, akkor inkább hallgatunk.

Ennek oka, hogy a pubertáskortól kezdődően a szégyenérzet kiterjed a nyelvre is. Innentől kezdve állandóan figyeljük magunkat, "túl okosak" leszünk, túl logikusan viszonyulunk a nyelvhez, és nem alkalmazzuk a kisgyermek egészleges hozzáállását, melynek segítségével egyszerre sajátít el hangrendszert, szavakat és nyelvtani struktúrát.

Öröklött vagy szerzett képesség?

A nyelvek elsajátításában szerepet játszó tényezők körül is sok a vita. Sarkalatos kérdés, hogy mekkora a veleszületett tényezők illetve a tapasztalat szerepe. A chomskyánus vonal képviselői egy jól "felruházott" csecsemőt képzelnek el, és azt állítják, hogy a gyerek már egy veleszületett szerveződéssel megy neki a nyelvelsajátítás feladatának. Az bizonyosnak látszik, hogy a nyelv elsajátításának alapjai velünk születettek, és az egyedfejlődés során a tanulás nem egy semmiből építkező konstrukció.

 Az elsajátítás képességét azonban nem veszítjük el teljesen, mindig rendelkezésünkre áll, csak az ellenőrző, logikus hozzáállás állandóan elnyomja ezt. Ezért sokan tartják azt a legjobb nyelvtanulási módszernek, amikor a tanulót a "mélyvízbe" dobják, azaz csak az idegen nyelven beszélnek vele, abban a hitben, hogy egyszer csak elkezdi majd megérteni.

A nyelvtanulási képesség nem függ össze szorosan az intelligenciával, inkább a személyiségben kell keresni a gyökereit. Vannak olyan felnőttek, akik könnyebben el tudják engedni magukat, és ki tudják kapcsolni a "hogyha nem tudom, akkor ne mondjam, figyeljek, hogy ne hibázzak" parancsot.

Motivációk

A nyelvtanulás folyamatában nagyon fontos szerep jut a motivációnak, amely lehet az eszközszerűség vagy az azonosulás. Egyszerű példákkal élve az első esetben arról van szó, hogy üzletemberként a saját szakmai boldogulásom érdekében használni szeretném a nyelvet, a második esetben pedig olyan szeretnék lenni, mint Bill Gates. A két motiváció rendszerint keveredik.

Egy idegen nyelv megtanulása nem megy mindenkinek egyforma könnyedséggel. A speciális nyelvi készség két komponenséről beszélhetünk, ezek egymástól függetlenek és csak szerencsés esetben van meg mind a kettő. Létezik valamiféle grammatikai és metanyelvi érzék, amely elsősorban a nyelvtani szabályok felismerésében játszik szerepet, és van egyfajta empatikus fonetikai készség, amely nagyon jó beszédkészséget eredményez.

 

 

 

Mennyivel jobb a nyelvtanulók helyzete most, mint 20 évvel ezelőtt?

Miért nem érzünk jelentős előrelépést?

A kézzel - lábbal mutogatás nem szégyen, csak nem nevezhető magas szintű nyelvtudásnak.


A 80-as években nevettünk a villamoson, amikor egy külföldi megkérdezte, hol kell leszállnia, és a válasz így hangzott: „A harmadik megállónál. Nem érti, kedvesem?” HAR-MA-DIK.” (és jó hangosan, szótagolva elismételték neki…)

Amikor a Balaton partján a 80-as években kézzel-lábbal mutogattak a turistáknak, akkor a hiányos nyelvtudást a rendszerre fogtuk. Ám múlt héten, a Balatonon voltam, és meglepődve tapasztaltam, hogy több helyen is még mindig magyarul válaszolgattak a külföldieknek. Megértik a kérdést, mosolyognak rá, de magyarul felelnek.

1990-ben még nevettünk az izzadó rendőrön, aki az olasz turistáknak mondta: „Mit értetlenkedik? Már háromszor elmondtam, világosan, magyarul, hogy itt nem lehet megállni… ”

Azóta felnőtt egy generáció (volt rendszerváltás is), ám a fiatalok mégsem úgy jönnek ki az iskolából, hogy nyelveket beszélnek. Kivételt csak az elit gimnáziumok tanulói képeznek.


Itt az újév. Az újévi fogadalom ideje. Mit fogadjunk meg?

Valami betarthatót kellene. Ugyanis csak annak van értelme. Én például, amióta az eszemet tudom, fogyózom, küzdök a súlyommal, ugyanis több mint szeretném. Régebben, a 80-as, 90-es években 5 kilóval volt több, mint kellett volna, most 20 kilóval vagyok nehezebb, mint akkoriban.

Irreális lenne az a fogadalom, hogy az újévben lefogyok 25 kilót. Egy év alatt leadtam 9 kilót, majd visszaszedtem 5-öt, azaz egy év alatt tartósan leadtam 4 kilót.

Ez egy jó cél: az új évben megint leadok újabb 4 kilót. Tartósan. Reális? Szerintem igen. Mindenesetre így magamat ismerve, sokkal reálisabb, mint lefogyni egy év alatt 20 vagy 25 kilót.

Tűzzön ki Ön is egy reális célt az újévre!

Ha még semmit sem tud franciául, mert például nincs ideje tanulni, akkor tanuljon minden nap 15 percet. Így egy év múlva egy kicsit már fog tudni franciául, biztosan többet, mint most.

Vagy, amennyiben Ön már haladó szinten beszél, de nincs nyelvvizsgája, akkor nem biztos, hogy az a jó cél, hogy majd egyszer leteszi a nyelvvizsgát is. Tűzze ki azt, hogy elkezd rá készülni, minden héten 2*2 órában. Akkor egy év alatt biztosan le tudja tenni a nyelvvizsgát, és a célját meg tudja valósítani.

Szóval, az újévi fogadalomnál tessék reálisnak lenni!

Ön min fog változtatni az új évben?