Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az otthoni tanulás sikeressége

Bakos András - A sikeres tanulás titkai

Bevezetés
Napjainkban egyre több tanulás-módszertannal foglalkozó irodalom jelenik meg, amelyek egyre inkább az a nézetet hirdetik, hogy a tanulás is tanulható, tanítható. A tanulás-módszertan tudományága eredetileg az olvasási és írási nehézségekkel küszködő gyerekekkel foglalkozott, mára azonban túlnőtt keretein, s azokat a diákokat is segíti, akik pszichológiai értelemben teljesen egészségesek, mindössze jobban és hatékonyabban szeretnének tanulni.

Ezzel az írással is pontosan az a célunk, hogy a hagyományokkal szakítva, számos általános nézetet megcáfolva, a célirányos tanulás módszereit bemutassuk. [1]

A tantárgy definiálása
A tantárgy definiálása nem jelent mást, mint hogy azonosítjuk az adott tantárgyat, megismerve annak követelményrendszerét és jellegét. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a tanulást az utolsó napokban, hetekben akarják elkezdeni, mindenféle előzetes ismeretek nélkül. Néha még az is előfordul, hogy valaki egy héttel a vizsga előtt tudja meg az adott tantárgy nevét! Ismert, hogy a sikeres tanulás kulcsa a megfelelő hozzáállás, tehát elsőként meg kell ismernünk az adott tantárgyat. Az előadásokból megtudhatjuk, hogy milyen könyvekből mit, azaz milyen anyagrészeket és mennyit kell tanulnunk, illetve milyen jellegű tárgyat kell elsajátítanunk. A hogyan vizsgálatakor pedig érdemes a tantárgyakat az alkalmazott tanulási módszer szempontjából csoportosítani, a következőképpen:

  1. elméleti tantárgyak
  2. gyakorlati tantárgyak

Az első csoportba azok a tantárgyak tartoznak (pl. római jog, marketing, stb.) amelyekhez nem, vagy csak keveset kell írnunk. Egy jó jegyzettel, megfelelő koncentrációval és persze jó memóriával a tárgy korrektül megtanulható. A gyakorlati tárgyaknál (pl. statisztika, gépjármű-szerkezettan, stb.) a tanulás elsősorban feladatok megoldásra koncentrálódik. Az írás, azaz a feladatok megoldása miatt a gyakorlati tárgyak elsajátítása általában sokkal több időbe kerül. Továbbá, minden gyakorlati tárgy általában elméleti is, hiszen szükségünk lesz elméleti alapra ahhoz, hogy a feladatokat eredményesen tudjuk megoldani. Ezért a gyakorlati tárgyaknál még sokkal jobban ajánlott az előadásokon, s főleg a gyakorlatokon való részvétel, hiszen az előzetes ismeretanyag megszerzésével kényelmesebbé tehetjük az otthoni tanulást is.

A tantárgyhoz kapcsolódóan határozzuk meg az eszköz- és célrendszerünket is [2]. Néhány előadás után már fel tudjuk mérni, hogy miből tanuljunk, azaz ha nem jó az adott tárgy jegyzete, beszerezhetünk egy másikat, vagy ha nem értjük magát a tárgyat, járhatunk konzultációra is. Ez egyben jelzi a tanárnak, hogy érdeklődünk tárgya iránt, s az előzetes jó kapcsolat kialakítása kimondva-kimondatlanul pontszerző lehet, különösen szóbeli vizsgákon.

Pedagóguskörökben elterjedt az a nézet, hogy mindig az "ötösre" kell tanulnunk, azaz a 90-100%-os eredményt kell megcéloznunk. Ha ismerjük az adott tantárgyat, valamint saját képességeinket, fel tudjuk mérni, hogy abból legfeljebb milyen eredményre számíthatunk (a minimális eredmény természetesen mindig az elégtelen, különben elveszne a tanulásra való motiváció).

Az elégséges eredményre való tanulás okai többfélék lehetnek:

  1. a tantárgy és/vagy a vizsga nehézsége
  2. az érdeklődés hiánya
  3. az idő hiánya
  4. többszöri bukás, sokadszori próbálkozás

Ezen okok közül bármelyik vezethet ahhoz, hogy úgy döntünk, mindenáron át akarunk menni a vizsgán. Ebben az esetben célszerű lehet ún. "vizsgaízű" tudást magunkra szednünk, ami azt jelenti, hogy elsősorban vizsga vagy vizsgajellegű feladatsorokra koncentrálva próbáljuk az adott tárgyat elsajátítani. A régebbi vizsgasorok ismerete - amennyiben a vizsgaszabályzat ezt lehetővé teszi - megkönnyíthetik munkánkat, felkészítve minket a várható megpróbáltatásokra.

Az iskolában való tanulás
A sikeres tanulás kulcsa a megfelelő hozzáállás, éppen ezért a tanulás érdemi része az iskolai tanulással kezdődik. Egyetemeken, főiskolákon nem győzik elégszer hangsúlyozni a folyamatos tanulás fontosságát, ami nem feltétlenül az előadásokra való bejárást jelenti. Ha nincsen katalógus az adott szemináriumon, lehetőségünk van magunk eldönteni az előadó képességei, illetve az adott tárgy nehézségének függvényében, hogy akarunk, vagy nem akarunk az adott tárgy előadásain részt venni.

A jó előadó többek között a következőkről ismerszik meg:

  1. Képes bevonni a diákokat az előadás vagy gyakorlat menetébe, így fel tudja kelteni az érdeklődést saját tantárgya iránt
  2. Képes magyarázni, világos, egyértelmű értelmezést adni saját tárgyára, helyet hagyva ugyanakkor az esetleges vitáknak is
  3. Képes más tantárgyakkal, tudományágakkal való összefüggések megállapítására [3]

Az órákon az aktív részvétel, kérdések felvetése, viták lefolytatása a tanulás egyik legjobb formája. A 15-30 fő részvételével megtartott gyakorlatokon, szemináriumon erre valóban van is lehetőség, és a jó előadónak ezt ki is kell használnia. Ezzel szemben az előadások gyakran 150-200, vagy még ennél is több tanuló részvételével zajlanak. Ilyen körülmények között az aktív részvétel nehezen megvalósítható, mégis azt lehet mondani, hogy a jegyzetelés, s az órán való aktív figyelés aranyszabálynak tekinthető. A passzív részvétel a legtöbb esetben rosszabb, mintha egyáltalán be sem mentünk volna az előadásra, gyakorlatra. Egy ilyen előadás után valószínűleg fáradtan és idegesen fogunk az óráról kijönni, ami miatt meglesznek a passzív részvétel következményei:

  1. Nem fogunk a tárggyal foglalkozni, hiszen az előadáson ezt már úgyis "megtettük"
  2. Elveszítjük az érdeklődésünket a tárgy iránt
  3. Ha a tárgy egymásra épülő előadásokból áll, akkor a következő előadást sem fogjuk érteni

Az előbbi három pont a sikertelen vizsgához vezető, biztos út. Ha tisztán elméleti tárgyakkal van dolgunk, akkor lehetséges, hogy egy tömör, 20-30 oldalas jegyzet sokkal nagyobb segítség a tanulásban, mint az előadásokon való részvétel. A tantárgy iskolában való tanulásához tehát a következő irányelveket kell betartanunk [4]:

  1. Szerezzünk tudomást az adott tantárgy követelményrendszeréről!
  2. Vegyünk részt azokon az előadásokon, amelyek számunkra érdekesek és/vagy szükségesek!
  3. Készítsünk jól áttekinthető jegyzetet!
  4. Szerezzük be az összes elméleti- és gyakorlati feladatlapot, megoldással együtt!
  5. Ha szükséges, járjunk az adott tárgy egyéni, vagy csoportos konzultációjára, azaz korrepetálásra.

Ha a fenti jó tanácsokat betartjuk, felkészültebben és magabiztosabban vághatunk neki az otthoni munkának.

Az otthoni tanulás
Az otthoni tanulás, vagyis a tanulás érdemi részének megkezdése előtt először is vegyük figyelembe A tantárgy definiálása c. pontban leírtakat. Ennek alapján már tudunk készíteni egy ún. tanulási tervet, amelyben a következőket határozzuk meg:

  1. Mennyi idő alatt tudjuk megtanulni?
  2. Milyen bontásban tanuljuk meg az anyagot?

A tanulási tervhez elég lehet akár egy darab papír is, valamint 5 perc, hiszen a tanulás során legnagyobb ellenfelünk az idő.

 

Az otthoni tanulás, folytatás
A sikeres tanuláshoz elengedhetetlen a megfelelő környezet megteremtése. A szoba hőmérséklete inkább legyen kicsit hűvösebb, mint túlfűtött, hiszen a túl meleg szoba elálmosít, zavar a koncentrálásban.

Használjuk ki az otthon nyújtotta előnyöket, és teremtsünk magunknak kényelmes környezetet. A tanulás helyét mi választhatjuk meg, de fogadjunk meg egy-két jó tanácsot. Ha csak olvasnunk kell az adott tantárgyhoz, akkor ezt tehetjük akár az ágyban ülve is, lehetőleg egyenes háttal, hogy a derekunk és a gerincünk ne fájduljon meg. [5] Az íráshoz mindenképpen használjunk egy olyan íróasztalt, ahol minél nagyobb hely áll rendelkezésünkre. Tanulás közben tartsunk rendet magunk körül - rendezett környezetben könnyebb az odafigyelés is. A TV illetve a rádió működtetése tanulás közben nem ajánlott! Ha nem bírjuk a csendet, hallgassunk olyan halk zenét, ami nem vonja el a figyelmet. A "rap" zene tehát tipikusan rossz választás, hiszen a beszédre akaratlanul is felfigyelünk, míg a komolyzene és a "gépzene" ideálisnak tűnik.

Általános az a nézet, hogy tanulás közben 40-45 percenként célszerű szünetet tartani, mégsem ajánlható az ehhez való merev ragaszkodás, hiszen a feladat megoldásának menetét, vagy egy tétel bizonyításának megértését "megakasztani" értelmetlen. Jobb, ha inkább anyagrészenként, feladatonként tartunk szünetet. Az otthoni tanulásra ugyanúgy érvényes az aranyszabály: csak addig végezzük, amíg aktívan tudunk az anyagra figyelni, s teljes koncentrációval tudjuk azt elsajátítani! Tanulási tervünket is ennek figyelembe vételével állítsuk össze. [4]

Ha úgy érezzük, hogy a fárasztó tanulás miatt nincs már több energiánk és semmi haszna nincs már az időráfordításnak, akkor tartsunk szünetet, és végezzünk olyan tevékenységet, ami fizikai terheléssel jár, szellemileg viszont nem megerőltető. A sport (úszás, séta) vagy némi kapálás a veteményes kertben segít kikapcsolódni, s egy óra múlva sohasem látott hatékonysággal törthetünk utat a tudás rengetegében.

A tanulási periódus hossza szűkebb értelemben, azaz egy napra vetítve jobb ha "mindössze" pár óra. Egy másik elterjedt nézet szerint a vizsgaidőszakban 8-12 órákat kell naponta tanulni! A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ennyi időt nem lehet az anyagra való aktív figyeléssel, tényleges koncentrálással tölteni. Továbbá ezt a módszert azok szokták alkalmazni, akik túl későn - ez lehet pár nap, de akár pár óra is, a tárgy jellegétől függően -, a vizsga előtt kezdik a tanulást. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az év közbeni tanulással az otthoni munkaszükséglet jelentősen lerövidíthető, mert bizonyos anyagrészek már nem fognak ismeretlenként hatni, amikor kezünkbe vesszük az adott jegyzetet vagy a könyvet.

A jegyzeteléssel kapcsolatos kérdésekről azért itt szólunk, mert nem csak a saját jegyzetünkből lehet tanulni, valamint az esetleges "plusz" műveleteinket (pl. jegyzet letisztázása, új jegyzet készítése stb.) az otthoni felkészülés keretein belül kell elvégezni! Itt is - mint minden esetben - az idő-haszon elvét tartsuk szem előtt, tehát csak arra a műveletre fordítsunk időt, amely megítélésünk szerint megéri. Ha más jegyzetét használjuk, ne feledjük, hogy a kézírással is lehetnek problémáink. Célszerű tehát ezt számítógéppel letisztázni, vagy eleve ezt a formát választani. A lényeg, hogy készítsünk, vagy válasszunk olyan jegyzetet, amiből megítélésünk szerint jól fel tudunk készülni.

A jó jegyzet:

  1. tömör, világos és áttekinthető
  2. kevés folyóírást tartalmaz
  3. kiemelve tartalmazza a fontosabb információkat, képleteket, stb.

A jegyzetet készíthetjük füzetbe is, de használhatunk önálló lapokat is, viszont ezeket a végén tűzzük össze, hogy egyben legyenek. A fontosabb információkat inkább színes tollal, mintsem szövegkiemelővel jelöljük, ez utóbbi ugyanis átüt, és eláztathatja a papírt. A jegyzetet tollal ajánlatos írni, de ha a tankönyvbe írunk kiegészítéseket, megjegyzéseket, akkor jobb, ha ceruzát használunk. Mindenképpen jól kezelhető íróeszközöket válasszunk, tehát olyan tollat, ami nem folyik, vagy olyan radírt, ami műgumiból készült, ez ugyanis nem szaggatja a papírt. Ha más számára is készítünk jegyzetet, az indigó használata problémás, nem ajánlott, de a fénymásolás - bár költségesebb - hosszabb távon jobban megéri. [5]

A jegyzetek "újrafelhasználása" - azaz új jegyzet írása a papír hátoldalára - kedvelt módszer, de mégsem javallott. A legjobb, ha minden jegyzetünket eltesszük, egyrészt a ráépülő tárgyak miatt, másrészt az alsóbb évfolyamosoknak is szükségük lehet még egy jó jegyzetre. Az elektronikus formájú jegyzeteket félévenkénti-évenkénti bontásban számítógépünkön, külön könyvtárban és alkönyvtárakban tartsuk nyilván - időnként pedig CD-re mentsünk biztonsági másolatot!

A jegyzetünk ne legyen túlságosan hosszú. Ha szóbeli vizsgára tanulunk, minden tételnek bele kell férnie 2-3 oldalba, de optimális esetben minden tétel 1 oldalon szerepel. Ezekben ugyanis nem írjuk le az egyes fogalmak tartalmát, hanem ún. kulcsszavakat használunk, így ha valamit nem tudunk, a tankönyvből visszakereshető a teljes anyag.

A kulcsszavak használatának előnyei:

  1. a feljegyzés elkészítése sokkal kevesebb időbe kerül
  2. jobban áttekinthető a jegyzet; nincs folyószöveg
  3. jó alkalom tudásunk felmérésére, tesztelésére

A vizsga előtti tanulás
Az idő előrehaladtával általában nőni szokott az egyre közeledő megmérettetés okozta feszültség, ami ronthatja otthoni munkánk színvonalát. Tanulási periódusunk hossza tágabb értelemben véve ne legyen egy hónapnál több. A legtöbb tantárgyra év közbeni tanulással, s 2-3 hét intenzív otthoni munkával fel lehet készülni. Aki több hónapig akar intenzíven tanulni, az azt kockáztatja, hogy mire az anyag végére ér, elfelejti az előző részeket. Ezért, az anyagot egyszer kell megtanulni, és egyszer kell ismételni. Például szükségtelen háromszor elejétől a végéig megoldani a példatárat. Miután egyszer megoldottuk, koncentráljunk a feladat problémás részeire, s próbáljuk megérteni. Mindenképpen legyünk tudatában, hogy mely anyagrészek, feladattípusok az erősségeink és a gyengéink. Koncentráljunk az utóbbira, illetve az előzetes információk alapján vegyük figyelembe, hogy melyik feladat mennyi pontot ér. Ideális esetben azokban a feladatokban, anyagrészekben vagyunk elsősorban jók amelyek:

  1. sok pontot érnek és/vagy
  2. nagy valószínűséggel szerepelni fognak a vizsgafeladatok között

Vegyük ugyanakkor figyelembe, hogy milyen típusú feladatok várhatók. Például igaz-hamis tesztre, vagy egyszerű feleletválasztásos tesztre természetesen másféle módon és intenzitással kell készülni, mint a fogalommagyarázatra. Az itt leírtak lényegében megegyeznek az A tantárgy definiálása c. pontban a "vizsgaízű" tudásról leírtakkal, de ne felejtsük el, hogy ebben az esetben tudásunk vizsgára való csiszolását több hetes kemény munka előzte meg, így a jeles eredmény sem lehetetlen. A felkészülés utolsó szakasza tehát tudásunk finomításáról, felméréséről szól. Ha tudásunk tesztelése sikeres eredménnyel jár, nagyobb önbizalommal vághatunk neki a vizsgának. Sok szerencsét hozzá!

Források:

[1] A tanulásmódszertan program
http://www.tmt-tanulas.com

[2] Hogyan tanuljunk? Hasznos tanácsok kezdőknek
http://www.geo.info.hu

[3] Kőpatakiné Mészáros Márta: A tanulás tanítása
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=ember&kod=2053

[4] Hogyan tanuljunk
http://www.szofi.hu

[5] Mayer József: Én és a tankönyv
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=ofa-Mayer-en