Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Merész beszéd

A jó nyelvtanuló …

Tudja Ön, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik a jó nyelvtanuló?

Szorgalmas? Kitartó? Ez a két tulajdonság egyrészt mindenkinek a könyökén jön ki, másrészt nem csak a nyelvtanuláshoz kellenek. Nézzük meg, mely tulajdonságok szükségesek a nyelvtanuláshoz.


A jó nyelvtanuló nem fél attól, hogy kinevetik


Velem nagyon sokszor előfordult, hogy kinevettek. Főleg akkor, amikor olyan szavakat raktam össze még 15 éves koromban, némettanulásom kezdetén, amiket magyarból tükörfordítottam.

Az utánfutóra azt mondtam, hogy “Nachlaufer”. Először nem értették, aztán rájöttek, hogy a német “Anhaenger” szóra gondoltam, és felnevettek. Vagy az adóvevőre azt mondtam, hogy “Geber-Kaufer”. Ekkor már egy ideje beszélgettünk, ezért ők gondolkodóba estek, vajon mit akarok mondani. Aztán kiderült, hogy az adó-vevőt ők úgy mondják, hogy “Sender”.

Sokszor okoztam derültséget külföldi beszélgetőpartnereim körében kísérletező kedvem miatt, rengeteg szót fordítottam át így eleinte. Ekkor fiatal voltam. Érettebb fejjel már először inkább a szótárban keresgéltem- pedig a kísérletezés során szerzett tapasztalatok sokkal jobban megmaradnak, mint a könyvből olvasottak. (Kísérletező kedvű kisfiam 2 éves korában csak egyszer kapaszkodott bele a forró gáztűzhelybe, utána soha többet- örökre megjegyezte, hogy forró és éget).

Egyik barátom azt mesélte, hogy angolul már középfokon tudott, amikor németül még csak makogott. Egyszer nagy derültséget keltett, amikor az –: It”s high time to go home ( Legfőbb ideje, hogy haza menjünk)- angol kifejezésből kiindulva az alábbi tükörfordítást készítette: “Hochzeit nach Hause zu gehen”. (Esküvő haza menjünk).
Ekkor tudta meg, hogy a “Hochzeit” szó németül esküvőt jelent, és a németek azt, hogy “legfőbb ideje” úgy mondják, hogy “höchste Zeit”.

Bizony előfordul, hogy a külföldiek nevetnek azon, ahogy beszélünk. Ez a tanulás természetes velejárója.

Jól is néznénk ki, ha a kisgyerek nem merne megszólalni, mert félne attól, hogy nem tud valamit helyesen kimondani. Kisfiam például azt mondta: “Vigyünk Söpinek sirke sontot”. (Csöpi –a kutyánk neve, és csirke csontot akart mondani, csak még nem tudta kimondani a „cs” hangot.) Ki bírja ezt megállni nevetés nélkül?

Ön fél attól, hogy kinevetik?

 

MERÉSZ BESZÉD
A szégyenkezés gátolja a nyelvtanulást

Nyelvtanuláshoz nem elsősorban intelligenciára van szükségünk, sokkal inkább némi lazaságra. A pszichológus véleménye mellett, íme, néhány tipp is az idegen szavak könnyebb elsajátításához.

A nyelvtanulás sok fejfájást okozhat, ha nem tudjuk elengedni magunkat.

Ne félj a hibáidtól!

Mindenki hibázik, amikor beszél. A saját anyanyelvünkben is vétünk nyelvtani hibákat. Miért gondolnánk, hogy egy idegen nyelven nem fogunk? Ha valaki arra vár, hogy majd eljut arra a pontra, amikor már biztosan nem hibázik, és majd akkor akar megszólalni, akkor erre igencsak sokáig kell várnia. A megoldás tehát az, hogy mindenképpen beszélni kell, hiszen a legrosszabb, ami történhet, az az, hogy újra kell kezdenünk a mondatot…

Nyelvtanítás közben örök dilemma az, hogy mikor és mennyi hibát javítsunk. Azonnal helyben, ezzel megtörve a beszéd folyamatát; avagy a beszélgetés végén visszatérve a típus hibákra. Én a kettőt felváltva alkalmazom, így a diákok átélhetik a társalgás igazi élményét. Szerintem örök igazság az, hogy a beszélgető társ mindig ránk, mondanivalónkra és nem a nyelvtani hibáinkra kíváncsi. Ne féljünk hát megszólalni!